Milyen könnyű pénzt keresni a kötetemben

Kisújszálláson nőtt fel és érettségizett, azóta pedig Budapesten próbálgatja a szerencséjét. Vannak, akik költőként ismerik, mások zenészként, munkavállalóként, barátként vagy családtagként. Megint mások újságíróként, kritikusként.

Toroczkay a környezetét, köznapi történeteit írja, leltározza, naplózza bele többnyire szabad verseibe — egyszerre érdekfeszítően és jól megformáltan.

Semmi harsányság, inkább rezignált, érzékeny szemlélődés jellemzi. Pontos mondatok, remek képek, finom megoldások, egyedi hang. Prózaíróként is a megszólalás mikéntjét kutatja — eltökélten, okosan. Vagyis önmagát keresi: helyét, szerepét a magyar irodalomnak nevezett nagyüzemben.

S közben persze igyekszik pénzt is keresni. Azt szeretné, ha megélhetne az írásaiból. Toroczkay mintha bizonytalan lenne sok mindenben.

Ám lehet, hogy ez csupán látszat. Azért kaptam pénzt is. Enyém volt a levelezési rovat, s nagyjából én írtam, mert senki nem küldött be levelet. Kicsit azt gondoltam akkor, hogy az igazi munka.

 - И он начал отсчитывать купюры. Глядя, как он шелестит деньгами, Меган вскрикнула и изменилась в лице, по-видимому ложно истолковав его намерения. Она испуганно посмотрела на вращающуюся дверь… как бы прикидывая расстояние.

Aztán, még szintén az egyetem alatt, dolgoztam építkezésen, ajtókat és ablakokat szereltünk be például a csepeli Tescóba. Mondjuk, az csak pár napig tartott. Később árultam percdíjat telekommunikációs cégnél. Lista alapján felhívtam embereket, néha halott nagypapákat, néha részeg háziasszonyokat, és próbáltam őket rábeszélni, váltsanak szolgáltatót. Vagy két hétig csináltam, kevés sikerrel. Jegyet is szedtem egy moziban, azt már több hónapig, míg le nem építettek; Walesben pedig fekete- és fehérmosó voltam… — Ahogy egy költőismerősünk kapcsán az előbb megbeszéltük a villamoson, ez az elnevezés nem feketemunkást jelent… — A fehérmosó a zsíros, ételmaradékos edényeket, poharakat mosogatja, a feketemosó meg a nagy lábasokat, kondérokat, ilyesmit.

Szóval én mindent mosogattam.

Két hónapig szórólapoztam is. Az nagyon kemény. Főleg Budán. Sosem felejtem el, milyen vadászni a postaládákra. Jól hangzanak, persze, ezek a munkák felsorolva egy költői életrajzban, de igazából csak akkor, ha ezek mellett vagy ellenére valami óriási művészi teljesítményről is szó van.

Amúgy csak szerencsétlenkedések a munkaerőpiacon.

Hogyan szerezhetsz pénzt nyáron?

A magamfajta bölcsészek természetszerűleg sokféle melót elvállalnak életük során, ebben önmagában semmi különös nincsen. Ahogy az IKEA-ba sem. Lehet, hogy eszembe jut még valami… — Most mi vagy? Mármint nincs annyi tanítványom. Meg a Helikonnak szoktam írni könyvajánlót, de mostanában nincsenek könyvek, amikről írhatnék. Az említett melók mellett kulturális újságíróként elég régen és folyamatosan és persze nagyon kevés pénzért dolgozom, mert csak külsőzöm, és hát sok az eszkimó, kevés a fóka.

Mondjuk, Walesben eleve nem tudtam csinálni, ugyanis a könyvtárban csak heti két óra netezésre volt lehetőségem. Net nélkül meg nem megy. Négy éve, májusban mentem ki pénzt keresni, meg az angolt tanulni, és októberben jöttem haza kis pénzzel, kis angollal.

Mostanában sokan szidják a kormányt, hogy az egyetemistáknak, fiatal értelmiségieknek ki kell menniük, hogy előbbre jussanak. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, bár ettől még bőven lehet szidni a kormányt, hogy régen ugyanilyen jelentős volt a kivándorlás, akkor is sokan próbáltak szerencsét külföldön.

Ezt ben tapasztaltam meg erősen, amikor nemcsak én, de a környezetemben is nagyon sokan mozdultak, ki Norvégiába, ki Írországba stb. Nem most kezdődött ez a szorongató érzés, hogy Magyarországon nem lehet boldogulni, ki kell menni… — De hát visszajöttél! Eleve így tervezted, honvágyad volt, vagy nem jöttek be a számításaid, s nem lehetett olyan jól pénzt keresni? S tervezed-e, hogy ismét kimész? Hogy miért jöttem vissza?

Ha iskolaidőben ajánlott volt megegyezni a szüleiddel abban, hogy zsebpénzt kapj, mert ezer apró dologra kellett a pénz, akkor nyáron szinte kötelező valami pénzforrás után nézned. Mert manapság már szórakozni sem olcsó mulatság - márpedig a nyár tele van szórakozási lehetőséggel. Himer Csilla pénzpedagógus pénzszerző tippjei következnek. Mit tehet egy kamasz, ha jól akarja érezni magát a nyáron, és nemcsak a szobájában akar punnyadni a számítógép előtt?

Egyrészt, mert egy óceánparti üdülőfaluban dolgoztam, ahol tizennyolc év alattiak és hatvan év felettiek voltak csak, plusz néhány kelet-európai vendégmunkás. Mindössze úgy ezerkétszázan. Ősszel meg télen, amikor nincs szezon, még kevesebben. A hely egyébként gyönyörű, olyannyira, hogy a szigetországiak valamelyik lap szavazásán, hogy hol érdemes szilveszterezni, másodiknak hozták ki. Amúgy tisztára olyan az egész, mint egy Byron-vers, nyilván nem véletlen. Ahogy az óceán óriási hullámai a sziklaszirtekhez csapódnak milyen könnyű pénzt keresni a kötetemben viharban, és másfél hónapig folyamatosan esik az eső Születtek óceános-sziklás verseid romantikus stílusban?

Te milyen szakon végeztél? A Pázmányon. De jut eszembe, hogy rögtön a diplomaszerzés után viaszbábkészítőként dolgoztam egy díszletező cégnél, három-négy hónapot húztam le ott a képregényrajzoló, azóta kötetével az Év Gyerekkönyve díjat is elnyerő Lakatos Pistivel. Gyártottuk a Kórházmúzeumnak a babákat. Később meg másfél évig pénztáros is voltam a budai Vár alatti katakombarendszerben, amely mellesleg a Kórházmúzeumnak a konkurenciája.

Milyen könnyű pénzt keresni a kötetemben mindent tudok a föld alatti szenvedésről. milyen könnyű pénzt keresni a kötetemben

Most meg szemétszedőként, illetve papírhulladék-gyűjtőként a barátnőm apukájának segítek. Kukásautóval járjuk a vidéket. Egy cég adja a kocsit, mi pedig mindenféle hullámpapírt, dobozokat begyűjtünk. Én csak csütörtökönként járok, de elég is.

Egy nap három tonnát is összeszedünk chipses és különböző kartondobozokból. Elég nagy meló, amíg az ember megküzd azzal a rengeteg papírral. El lehet benne fáradni, meg lehet izmosodni. És sok érdekes emberrel találkozni. Meg azt is jó, ha nem is kellemes, megtapasztalni, amikor egy árufeltöltő vagy targoncás lenézi az embert.

Fura megélni a társadalmi ranglétra alján való létezést. Van persze, ahol nagyon kedvesek, de általában megriadunk, ha visszaköszönnek. A gyerekek meg a szellemi fogyatékosok viszont nagyon szeretik a kukásautót. Aztán az is van, hogy egy kukásautó sofőrjéről például kevesen gondolják, hogy az esetleg negyven évig tengerészként járta a világot, s megérteti magát négy nyelven. Vagy hogy egykori Eötvös-kollégista, és egy csomó Arany-verset nyom fejből.

Az apósjelöltem meg a Gellért Szálló teremfőnöke volt sokáig.

El lehet képzelni, milyen sztorik mentek. Kádár János, Fidel Castro vagy éppen Őfelsége pincére volt. Olvastam már tőled prózát, ám nem tudom, mekkora elszánással nyitsz a novella, esetleg a regény felé.

Régen is voltak novellakezdeményeim, de csak másfél éve határoztam el, hogy magamhoz képest komolyan csinálok velük valamit. Elkezdtem írni őket, egy fájlba rendezni az összes írásomat, könyvet akartam belőle, de aztán rájöttem, hogy az bőven nem egy könyv anyaga, hanem legalább háromé vagy négyé.

Mondjuk, ez a ráfekvés a prózára úgy történik, hogy közben ezer más dolgot csinálok, verseskötetet írok, szolfézst tanulok, dolgozom, tehát eltelhet fél év, hogy csak gondolkozom egy-egy bekezdésen.

Így aztán nem meglepő, hogy még egyik ciklust vagy csoportot sem fejeztem be, viszont most már jobban látom, mit lehet, hullám stratégia bináris opciókhoz akarok kihozni az anyagokból. Van milyen könnyű pénzt keresni a kötetemben olyan regényötletem, amivel a haverjaim idegeit szoktam borzolni: egy műfordító beszélő nyúllal él együtt.

Lehet, hogy inkább le kéne kerekíteni egy novellába. Eleinte egy könyvbe akartam belezsúfolni a szemétszedéses meg az Esti Kornél-szerű történeteimet. Vagyis meglehetősen széttartó dolgokat akartam egybegyúrni, hiszen az egyik fantasy, a másik szociográfiához húzó, kőkemény Tar Sándor-os szöveg, a harmadik meg inkább önéletrajzi jellegű. Ráadásul az egyik inkább regény, a másik kisregény, a harmadikban pedig novellák lennének.

Most szedegetem őket szét, s kezd is belőlük kialakulni valami. Aztán lehet, hogy megint összeállnak. Na, hát itt tartok a prózával. Megírtam a pénztároskodást vagy a walesi tartózkodásom mozzanatait. Írom valahogy a papírozást is, bár még nem biztos, hogy pontosan látom, miként lenne érdemes közölni. Előfordult, hogy az egyik novellakezdeményem valamelyik bekezdését szabad versbe tördelve milyen könnyű pénzt keresni a kötetemben meg.

Sokat gondolkozom, hogy amikor ilyet csinálok, nem azért nem milyen könnyű pénzt keresni a kötetemben végig prózában, mert lusta vagyok hozzá. Vagy vajon nem azért nem írtam-e meg a Napfényvesztés című első kötetemet családregénynek, mert egyszerűen a szó mindegyik értelmében béna voltam végiggondolni az egészet, vagyis mert nem tudok regényt írni.

És ha képtelen vagyok rá, akkor a világnézetemből fakad-e ez vagy a lelkialkatomból, esetleg a képességeimből. De egyúttal azt is remélem, azért csak látszik a nyersanyagon, mi akar lenni, mivé kíván válni, és hogy a végleges formája nem véletlenül az, ami. Például a szabad verseket tartalmazó első kötetem nem akart családregény lenni. És ezzel semmi gond nincs, szerintem. Azt viszont semmiképpen nem szeretném, hogy felmerüljön a gyanú saját magammal szemben, hogy valamit lustaságból nem írok meg prózaként, noha annak jobb lenne.

Alapvetően egyébként mindenből regényt akarok írni. Hogyan lehet pénzt keresni jövedelemmel a Labirintus pénztárában szerzett élményeimből is azt akartam, viszont mégsem az lett belőle, mert rájöttem általában rájövök, ez is gyanús!

Pénzkeresők

Ahogy a Napfényvesztés sem lett családregény, pedig az egyik kritikus azt írta, hogy lehetett volna. Szóval végiggondoltam, nekem azért nem jött össze eddig a regény, mert ahhoz az kellett volna, hogy a témában legyen valamilyen linearitás vagy rendszer, és noha lehet, hogy van benne, de én nem láttam meg egyiket sem.

Ezért mondom, lehet, hogy a világlátásom nem regényszerű. De a líra műfaján belül is van ez: vajon azért nem írok-e a szabad vers helyett kötöttet, mert lusta vagyok rímeken agyalni, vagy mert ezekhez a fajta zaklatott élményekhez nem illene a szonettforma, vagy pusztán azért, mert szimplán hülye vagyok a szonetthez.

Szerintem egyébként azért, mert az élmény, meg ahogy megélem, az határozza meg a műfajt, a szerkezetet. Ezzel nyugtatgatom magam. A Napfényvesztés például olyan verssel indít, amiben vannak rímek, még a szótagszámra is figyelek.

Igaz, egy helyen elrontom. A kötetszerkesztéssel viszont azt akartam érzékeltetni, hogy amiként megszűnik a formai kötöttség, akként hullt és esett szét a családom, az ifjúságom. Ezt persze csak utólag, a szerkesztés menetében tudtam megmutatni, s így kimondva talán hülyén is hangzik.

Biztos meg lehet írni mindent kötött formában, de az is biztos, hogy nem azért nem írunk meg mindent abban, mert lusták vagyunk, hanem mert van, ami másként kíván megszületni.

Kukorellynél olvastam, hogy minden versnek, a szabadnak is van saját formája, belső kötöttsége, amiként a regénynek is létezik kötöttsége, szerkezete, holott elvileg a legszabadabb folyó szöveg. Erre az ember igazából akkor jön rá, amikor direkt prózát ír, ahol azt gondolnánk, több mindent lehet, mint egy versben.

De nem. Azért kérdezem, mert valamelyik cimborád pár éve azt mondta rólad, hogy Toroczkay egy-két éve bezárkózott a szobájába, és csak ír meg olvas, dolgozni sem dolgozik, szinte kenyéren és vízen csak az irodalomnak él.

Akkor még nem ismertelek személyesen, s egy aszkétikus figura képződött meg előttem.

Vélemény Pénzkeresők Nyugtalanul aludtam és rosszat álmodtam. Ritkán álmodom pénzzel, talán azért, mert nem annyira érdekelnek a színes bankók, amennyire egyesek szerint ildomos lenne. Ámmivel a média hetek óta az eurót és a koronát ragozza, ez a reakció egyáltalán nem meglepő.

Csak részben vagyok tudatos aszkéta. Alapvetően nem akartam csak író lenni, mert nem tudok belőle rendesen megélni. Rengeteg időt töltöttem álláskereséssel, de lehet, hogy ebben sosem voltam jó, vagy tényleg nehéz munkát találni a magamfajta diplomásnak.

Még minisztériumba is pályáztam valami kommunikációs izére, amit, ha felvettek volna, szívesen csináltam volna.